Welcome to the Jungle - Egy kis rocker élete

#358

Annyira finom, érzékeny kis lelke van, úgy imádom...

Tegnap valami hülyeségen elkezdett hisztizni, kb. ilyesmin, hogy az egyik játékot nem bírja belepréselni a másikba, vagy valamit nem bír összerakni, már nem emlékszem. De üvöltött. Én egyetlen, pár perces dolgot szerettem volna megnézni a tévében (Haitiről), kértem, hogy maradjon picit csendben, hát gondolhatod... Kirohantam a konyhába, hogy meghallgatom a műsor maradékát (ez a Haitis dolog a szívügyem, és nagyon érdekel(ne) mi van ott épp), és egye fene, akkor már mosogatok is. Ő jött utánam ordítva. Maximum hangerőn volt a tévé, de még mindig nem hallottam. Leszidtam a fölösleges hisztizésért.

(Tudom, akik nem ismernek minket, azok ebből azt vágják le, hogy én vagyok a tetű anya, biztos alkesz és dohányos és drogos is, aki után bömbölve szalad a koszos kis csemetéje, őt meg csak a szórakozás érdekli, rá se néz a gyerekre, néha odadob egy csokit neki, hogy kussoljon.)

Végigkérdeztem, kér-e valamit, de ezúttal nem volt éhes. Aztán nagy nehezen kitalálta, hogy ő kér joghurtot. Odaadtam neki, belekanalazott, majd azt mondta, ő nem eszi meg. "Micsodaaa? De hát most kérted!" "De azt nem mondtam, hogy megeszem!", válaszolta logikusan. Röhögés helyett nagyon leordítottam, mert igen, nem vagyok szent, mentségemre szóljon, hogy nem is próbálom ezt a benyomást kelteni, és nem is tart annak senki. Szóval leordítottam (az alap már megvolt, negyedik olyan éjszakán voltam túl, amikor 4 v. 5 órát aludtam max., ilyenkor már szedhetsz akármennyi magnéziumot), ő is ordított, aztán tettem tovább a dolgomat a konyhapulton, ő meg egy idő után csak megunta a hisztit.

"Befejezem", mondta a hátamnak pár másodperc múlva.

Nem reagáltam.

"Szeretlek", mondta akkor természetes hangon.

Leültem mellé, az ölembe kaptam. "Én is nagyon szeretlek. Mindenkinél jobban."

"Miért voltál mérges az előbb?", kérdezte.

Megbeszéltük. Oszt ennyi, a mi családunkban ez így megy, Tetkóssal is. De a Nyúl olyan tökéletesen oldotta meg a dolgot... Mások egy összeveszés után napokig nem beszélnek. Megint mások idegesítően igénylik a mindent azonnal megbeszélést. Vagy van még a bocsánatkérés, a feszengés...

Ez meg itt két és fél éves korára pontosan tudja, mit kell mondani. "Szeretlek", és ezzel el van intézve. Ezzel tényleg el van.